a "MAGYAR GEOFIZIKA" története

 (a főszerkesztő, Bodoky Tamás összefoglalója az Egyesület jubileumi kiadványából)

 

 

„Tizenöt éve annak, hogy a Szovjetunió dicsőséges Vörös hadserege kiűzte hazánkból a Hitler–fasiszta megszálló csapatokat, valamint ezek hazai nyilas cinkosait és felszabadította a magyar dolgozó népet az évszázados úri elnyomás alól. …” 1960-at írunk, ezzel a mondattal indul a Magyar Geofizikusok Egyesületének új szaklapja a Magyar Geofizika. Az ország ekkor még meglehetősen zárt, kétféle módon is. Egyrészt nagyon nehéz eljutni egy-egy külföldi szakmai rendezvényre és, ha néha mégis adódott valakinek valamilyen lehetőség, az szinte kizárólag az egykori szovjet tömb valamelyik országába szólt. Ennek megfelelően a külföldi szaklapokban történő publikációs lehetőség nagyon korlátozott. Másrészt az elzártság egy másik oka a nyelvtudás növekvő hiánya. Az ekkor már idősebb generáció tagjainál szinte még természetes volt valamelyik nyugati nyelv, legtöbbször a német, magas szintű ismerete. A második világháborút követően azonban a kötelezővé tett, de általában megfelelő tanárok hiányában alacsony szinten oktatott orosz nyelv mellől eltűntek a nagy nyugati nyelvek és így az akkor fiatalabb generáció nyelvtudása egyre hiányosabbá vált.

 

Ez a hiányosság egy bizonyos elzártságot jelentett, ami, úgy gondolom, szükségessé tette egy olyan hazai szaklap megindítását, amelyben a gyorsan fejlődő hazai geofizika, elsősorban az alkalmazott geofizika eredményeit közre lehetett adni, be lehetett mutatni.

Az Egyesület 1960-ra már kellőképpen megerősödött, ahhoz hogy más hasonló egyesületek példáját követve ennek az igénynek eleget tehessen és elindítsa saját lapját, amelynek a „Magyar Geofizika” címet választották. Igaz, ekkor már 8 éve működő folyóirat volt a Geofizikai Intézet által kiadott „Geofizikai Közlemények”, de ez, mint a világháború előtti intézeti évi jelentések utódja, elsősorban az Intézethez kapcsolódott. 1960-ban pedig a kőolajipari geofizika, a bányaipari geofizika, a geofizikai műszergyártás önállósodása és a geofizikai tanszékek megalakulása után a hazai geofizikai tevékenység már távolról sem korlátozódott a Geofizikai Intézetre.

Így 1960-ban a Magyar Geofizika elindul egy negyedévenként 700 példányban megjelenő szakfolyóiratként.

Az első számban Bese Vilmos elnök már idézett „Elöljáróban” című vezércikke mellett még Csókás Jánosnak és Sebestyén Károlynak van egy-egy összefoglaló cikke a hazai geofizika 1945 után bekövetkezett fejlődéséről.

A lap első felelős szerkesztője (főszerkesztője) Sebestyén Károly lett, a Szerkesztő Bizottság tagjai induláskor Czeglédi István és Renner János, akikhez 1962-től csatlakozik Bencze Pál is. Technikai szerkesztő Buday Tibor és az ábrákat már ekkor is és még nagyon sokáig Németh Lajos rajzolja. 1968-tól a Szerkesztő Bizottságban Bencze Pál helyét Posgay Károly és Rádler Béla töltik be egészen 1974-ig. 1974-ben a Szerkesztő Bizottság átalakul és kibővül, tagjai Bencze Pál, Bodoky Tamás, Czeglédi István, Deres János, Gerzson István, Hursán László, Lakatos Sándor, Posgay Károly, Rádler Béla, Tóth Géza és Tóth Péter lesznek. Ez a szerkesztőbizottság egészen 1981-ig működik.

1981-től 1992-ig a felelős szerkesztő Zelei András, a Bizottság tagjai pedig 1990-ig Deres János, Kilényi Éva, Meskó Attila, Rádler Béla és Verő József, majd 1990-től 1992-ig Cziller Eszter, Csapó Géza, Ferenczy László, Gombár László, Kis Károly, Kovács György, Ifj. Somfai Attila és ifj. Zilahi-Sebess László.

A lap szerkesztőségének 1981-es teljes átszervezése a lap 43 éves történetének talán egyetlen botránya miatt következett be. A benyújtott cikkeket általában két lektor bírálta el, de kivételt jelentett, ha a cikk leadás előtt szakosztályülésen előadásként már elhangzott, ekkor a lektorálástól, ha a szakosztály ezt nem ellenezte, el lehetett tekinteni. Ennek következtében 1978-ban megjelent lektorálás nélkül egy olyan terjedelmesebb, elméleti fizikai (tehát nem geofizikai) kérdésekkel foglalkozó kétrészes cikk, amelynek egy magára valamit is adó szaklapban nem lett volna szabad megjelennie. Sajnos, a szakosztály vezetősége, bár mérlegelte, részben a cikk szokatlan tárgya, részben a szerző személye miatt nem mert nemet mondani.

1990 után az országban végbemenő nagy változások a geofizikát sem kerülik el, eredményükként nagyon lecsökken a geofizikával kapcsolatos munkakörök és így az aktív geofizikusok száma. Ennek folyományaként 1992-ben a lap életében ismét egy jelentős változás történik. A főszerkesztőséget Bodoky Tamás, a lap technikai szerkesztését és a szerkesztéssel járó teljes adminisztrációt pedig Tóth Lajos vállalja el. Mellettük 1992-től 1996-ig Ferenczy László, Kakas Kristóf, Kis Károly, Verő László és Zelei András alkotják a szerkesztőbizottságot. 1996-ban Kis Károly és Zelei András helyére a bizottságba Aczél Etelka, Szarka László és Várhegyi András kerül. Végül 1999-ben Várhegyi András kiválik és helyére Hegybíró Zsuzsanna, illetve Ormos Tamás lépnek. A Szerkesztő Bizottságnak jelenleg is ez az összetétele.

A kezdetben egyszerű narancssárga borítóba kötött lap mérete A5-ös volt, negyed évenként jelent meg, terjedelme pedig az első években erősen változott. Az első szám még mindössze 24 oldalnyi, de a rövidesen mintegy 100 oldalnyira növekvő lapszámok között kiugró 250 oldalas füzetek is előfordulnak. Ezek általában rendezvényekhez kapcsolódnak és a későbbi „proceedings”-ek szerepét töltik be. 1962-től a borító alapszíne fehérre változik, és ez az egyszerű fehér borító változatlan marad egészen 1978 végéig. 1978-tól 1991-ig a borító lap ismét egységes, a kék borítón fehér betűk vannak és egy a geofizikai munkákat szimbolizáló rajz.

Az évenként megjelenő számok száma 1967-től évi 6-ra nő és ilyen módon kéthavonként jelenik meg egészen 1990-ig.

Az oldalak számát 1968-tól számonként 40 oldalban rögzítik, ez egészen 1991-ig marad így. A rögzített oldalszám miatt elég sok a kettős szám az évek folyamán.

1991-ben csak egy dupla szám jelenik meg az 1990-ben A4-es méretűvé vált lapból.

1992-ben a lap szerkezete jelentősen változik, és a lap átáll a negyedévenkénti megjelenésre, vagyis ettől kezdve évenként ismét csak négy száma van. A lapot rovatokra bontják és a szakcikkek mellet rendszeressé teszik az egyéb, elsősorban geofizika történeti tárgyú cikkek és bővebb híranyagok közreadását is.

Az első lapszámot az Országos Meteorológiai Intézet házi nyomdája nyomja ki. Az ezt követő számok a nyomda gyakori váltásáról tanúskodnak, van szám, amit a jegyzetellátó vállalat adott ki meglehetősen rossz minőségű stencil technikával, van szám amit Dunaújvárosban nyomtak. 1963-tól Műszaki Könyvkiadó jelenteti meg a lapot a kor szintjén már korszerű nyomdatechnikával, majd 1966-tól a hasonló minőségben a Lapkiadó Vállalat folytatja a lap megjelentetését egészen 1984-ig. 1985-től 1992-ig a kiadást Delta Szaklapkiadó és Műszaki Szolgáltató Leányvállalat intézi. 1992-óta a kiadói munkák az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben folynak.

Kezdetben a lap fogadja külföldi, elsősorban német és orosz szerzők cikkeit is és azokat az eredeti nyelven közli. 1965-től azonban a lap nyelve kizárólag csak magyar, továbbra is közli ugyan külföldi szerzők cikkeit, de csak fordításban. A cikkek absztraktjai viszont ettől kezdve háromnyelvűek: magyar, orosz és vagy német, vagy angol.

1992 után a gyors és pontos megjelenésre kerül a fő hangsúly, ennek érdekében a szakcikkek lektorálásától eltekintenek, 1998-tól a Márton Péternek a Tudományos Bizottság vezetőjének kérésére a szakcikkeket ismét két szaklektor ellenőrzi, és így a lap ma lektorált szaklapnak számít.

A lap 43 éves története folyamán, tehát 1960-tól 2002-ig összesen 921 szakcikket és 109 egyéb témájú cikket közölt le, vagyis több mint ezer dolgozatot. (A cikkek között különösen az első évek szimpóziumi számaiban vannak nagyon rövidek is, amelyeket inkább egy hosszabb absztraktnak lehet tekinteni.) A cikkek évek szerinti megoszlását mutatja be az ábra:

ábra feltöltés alatt....

 

Az ábra jól tükrözi az indulástól nagyjából a 70-es évek közepéig tartó töretlen fejlődést, majd a külföldi lehetőségek megnyílásával párhuzamosan a cikkek számának, általában a lap iránti érdeklődésnek a lassú csökkenését. Jó látható a régióban bekövetkezett politika változások okozta szakmai krízis és utána az, hogy a lap ma már egy sokkal kisebb és publikációs lehetőségeiben sokkal inkább korlátozott szakmai közösség szolgálatában áll. (1992 után a kiugró értékek az OTKA különszámokat jelzik.)